Rend a lelke mindennek

Lényegében a Magyar Rotary „társszervezeteként” tekinthetünk rá. Régebben közvetlenül a Rotary patronálása alatt álltunk, de néhány éve különváltunk, így ma már a Magyar Rotaract Egyesület saját jogi személyiséggel rendelkezik, ez az anyaszervezetünk. Az alapvető küldetésünk azonban változatlan és közös a Rotaryval: jószolgálati és önkéntes tevékenység a helyi közösségek érdekében. Jelenleg kilenc klubban, több mint száz fiatal dolgozik ezen az országban. Bár Nyugat-Magyarországon még hiányos a lefedettség, folyamatosan dolgozunk a bővítésen.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor először érezted úgy: „Igen, itt a helyem”?

Hogyne. Hódmezővásárhelyi vagyok, és miután hazatértem a Rotary által szponzorált nemzetközi diákcsere programról, Szegeden vittek el az első rendezvényre. Ez a híres Nemzetközi Tiszai Halfesztivál volt, ahol évek óta rendeznek gumikacsa-versenyt a Rotary szervezésében. A rotaractosok feladata a kacsák “árusítása” volt, emellett a “versenypálya” felállításában is segítkeztünk. Fantasztikus élmény volt: egyrészt a tudat, hogy segítettünk, másrészt az a közösségi élmény, ami ott azonnal magával ragadott.

Sokan csatlakoznak, de kevesen vállalják a legmagasabb tisztséget. Mi volt a te személyes fordulópontod?

Mielőtt kormányzó lettem, két évig voltam a Rotaract Club Budapest International alelnöke, ami jó rálátást adott a szervezeti munkára. Tavaly, amikor felmerült a kérdés, ki vezesse a szervezetet, úgy éreztem, ezt nekem kell vállalnom. Többen is megkerestek, és végül arra jutottam: miért is ne? A rengeteg munka mellett ez hatalmas fejlődési potenciált jelent. Vezetői, kommunikációs és szervezési készségeket tanulhat az ember élesben. Ez a személyes fejlődés volt az egyik fő motivációm a jószolgálat mellett.

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnod az idei éved személyes küldetését, mi lenne az?

Rend a lelke mindennek. Ez a legfontosabb.

Volt olyan esemény az elmúlt időszakban, ami után úgy mentél haza, hogy minden fáradtságot megért?

Igen, leginkább a nemzetközi diákcsere programhoz kötődően. Január közepén Sátoraljaújhelyen tartottuk a beutazó cserediákok orientációját. Tizenhét fiatalra figyelni egy egész hétvégén át nem kis feladat, de hihetetlenül konstruktív beszélgetéseket folytattunk velük. Látni, hogy milyen problémákkal küzdenek, miben tudunk segíteni, és látni a fejlődésüket... Ezért csinálja az ember. Látjuk, hogyan változnak meg sorsok, és hogyan kerülnek új sínre életek a program által. Ez minden fáradtságot kárpótol.

Vezetőként gyakran kell határozottnak lenni. Te miből merítesz ehhez erőt, és hogyan kezeled ezt egy önkéntes szervezetben?

A határozottság alapvető személyiségjegyem, ami vezetőként elengedhetetlen. A legnehezebb feladat megtalálni a kényes egyensúlyt: hiszen ez mégiscsak egy önkéntes szervezet, nem egy munkahely. Tudni kell, mikor lehetsz kemény, és mikor kell empatikusnak, megértőnek lenni, még akkor is, ha belül esetleg mást gondolsz.

Van olyan „rejtett” szépsége a pozíciónak, amit a tagok nem látnak?

Talán a személyes kapcsolatok mélysége. A tagok nem feltétlenül látják azt a rengeteg háttérmunkát, amit az elnökséggel végzünk, de azt sem, milyen szoros kötelékek alakulnak ki közben. A közös munkának köszönhetően olyan embereknek ismerhetem meg az új oldalát, akikkel egyébként már korábban is ismertük egymást. Ez a kapcsolati tőke és barátság a pozíció egyik legnagyobb ajándéka.

Visszatekintve, mi az, amit a Rotaract adott neked, és sehol máshol nem kaphattál volna meg?

Az, hogy 25 évesen egy ekkora súlyú pozíciót tölthetek be. Hogy a Magyar Rotary több mint 1300 tagja és teljes vezetése egyenrangú partnerként tekint egy fiatalra. Ez egy óriási lehetőség és bizalom, amit nagyon kevés helyen kap meg az ember ilyen fiatalon.