A Gift of Life arca: Virág Flóra

Néha egy ölelés is előre tud vinni  - a Gift of Life arca: Virág Flóra

A Gift of Life (GOL) program célja, hogy határon túli magyar gyermekek életmentő szívműtétjét támogassa; ezt jelenleg a Rotary Club Szeged-Dóm koordinálja, és a program több éve segít ilyen beavatkozások finanszírozásában. 

Virág Flóra, a Team Kaáli vitorlás csapat kormányosa 2025-ben a Rotary Club Szeged-Dóm felkérésére lett a program arca és nagykövete. Flóra sportolóként fontosnak érzi az egészség támogatását, a kitartás és a segítségnyújtás értékeit, melyek mind a GOL programjának alapkövei.

Névjegy: 

Virág Flóra 12 éves kora óta vitorlázik; vitorlás családba született, és idővel a hazai női katamarános mezőny egyik meghatározó alakjává vált. A törékenynek tűnő kisgyermekes édesanyát jelenleg hazánk legeredményesebb női kormányosaként tartják számon, aki 2022-ben vette át a Team Kaáli Decision 35 katamaránját. Már az első szezonjában sorra nyerték a versenyeket, a Kékszalagon pedig a csapat a második helyen végzett. Pályafutásának egyik kiemelt eredménye a 2018-as junior világbajnoki 6. hely az olimpiai hajóosztályban, Nacra 17-ben. 

2025-ben a Rotary Club Szeged Dóm a Gift of Life Hungary program első arcává és nagykövetévé választotta, hogy a segítségnyújtás és az életmentő gyermekszívműtétek ügyét képviselje. 

Nagyon köszönöm, hogy Cziráki Dávid felkeresett a klub kérésével. Felemelő érzés, és örömmel fogadtam el, hogy a GOL arca és nagykövete legyek. Megható élmény volt, amikor először vettem részt a GOL sajtótájékoztatóján, ahol két sikeres műtéten átesett gyermeket ismertem meg. Amióta gyerekeim vannak, teljesen máshogy állok az ilyen témákhoz. Szülőként minden követ megmozgatunk a gyermekeink gyógyulásáért. Hatalmas dolog, hogy a Gift of Life program segíteni tud egy teljesebb élethez vagy akár magához az élethez. Örülök, hogy a magam módján hozzájárulhatok a program sikeréhez, népszerűsítéséhez. 

Sportolóként nagyon fontosnak tartom az egészséget. A Gift of Life-ban is az egészség a cél, így könnyen tudok kapcsolódni. Szeretnék emellett a fiataloknak példát adni, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a tanulmányokat és a versenysportot, hogy ne kelljen a kettő közül választaniuk és ne kelljen az álmaikat feladni.

A szüleim szörföztek és vitorláztak a Balatonon, így mindig közel voltunk a vízhez. A vitorlázás engem először nem igazán érdekelt, helyette több sportot kipróbáltam, röplabdáztam, ugrálóköteleztem, atletizáltam. A testvéremet kísértem az edzésekre és amíg ő vízen volt, én az autóban unatkoztam, büntetésnek éreztem, hogy kísérnem kell. Aztán egyszer, a Garda-tó partján kiszálltam az autóból és elkezdtem nézni, ahogy készülnek, hajót szerelnek, beszélgetnek, vízre szállnak és elkezdett érdekelni, mit csinálnak. Tetszett, hogy egyedül vagyok  a hajóban és nem másoktól függ az eredmény, csakis saját magamtól. Amit beleteszek, az az én felelősségem, ez nekem motiváló volt. Később viszont ismét csapatban találtam magam és továbbra is nehezebbnek gondolom így vitorlázni, mint egyedül, de sikerült bejutnom egy olyan csapatba, ahol nagyon tapasztalt, jófej vitorlázókkal versenyezhetek, ez kárpótol :)

A kezdetektől versenyezni akartam, de az edzőm az elején “visszafogott”, hiszen meg kellett tanulnom az alapokat. Egy darabig egyszemélyes hajóban próbálkoztam, később ültem át kétszemélyes hajóba - nem volt egyszerű megtalálni a megfelelő társat sem. 

A versenyre való készülés mellett kihívás volt a szponzorkeresés. A szüleim természetesen segítettek, aztán az edzőm, a menedzserem, később a csapatom is. Én is próbálkoztam, de ebben nem vagyok túl profi. Jelenleg is keresünk a Kürt-Team Kaáli csapatának támogatókat, hogy elérhessük az álmunkat, a Kékszalag győzelmet. 

Az én sportágamban is szükség van a higgadtságra és a kitartásra, hogy sikeressé és eredményessé váljunk. Akkor is, ha a rossz időjárás miatt esetleg nem olyan eredményeket érünk el, amit terveztünk. Ilyenkor sem adhatjuk fel és mennünk kell tovább. Fontos, hogy olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik segítenek, támogatnak, bíztatnak, akik ha éppen mélyponton is vagy, előre tudnak lökni. Volt olyan verseny, egy ifjúsági Világbajnokság a Balatonon, ami nagyon fontos volt nekem, hogy utolsó ifjúsági versenyemet szép eredménnyel zárjam. Ezen a versenyen az első két napi csoportválogatón nem mentem jól, pengeélen táncoltam, hogy továbbjussak az arany csoportba. Az edzőm nem tudta, hogy mit tegyen velem, hogy lelket öntsön belém, ekkor végül anyukámat hívta fel. Az ő tanácsára egy ölelés kellett ahhoz, hogy erőt adjon a folytatáshoz, így végül bejutottam az Arany csoportba és bár nem lettem dobogós, de szép, 8. helyen zártam legjobb magyar lányként a közel 130 fős mezőnyben. Szóval néha egy ölelés is nagyon sokat számít. :)

Ződi-Sipos Mária, Balatonlelle, 2026.05.30.